Deep Green Resistance

Miért Deep Green Resistance?

• Az ipari civilizáció minden életet elpusztít Földünkön, naponta 200 fajt sodorva a kipusztulásba, és ezt nem fogja önszántából abbahagyni.
• A globális felmelegedés a jelenben történik, éspedig elképesztő sebességgel. Az egyetlen valódi megoldás, ha megakadályozzuk, hogy az ipari civilizáció tovább égesse a fosszilis energiahordozókat.
• A legtöbb fogyasztás az (emberi és nem-emberi) populációk ellen elkövetett erőszakon, illetve a termőföldek tönkretételén alapul bolygószerte.
• A földi élet fontosabb, mint ez az őrült, átmeneti, a véges erőforrások végsőkig való kiaknázásán alapuló kultúra. Ennek a kultúrának el kell pusztulnia, mielőtt elpusztítja az összes életet ezen a bolygón.
• Az emberiség és a civilizáció nem egy és ugyanaz. Az emberek számos egészséges és fenntartható kultúrát fejlesztettek ki, amelyeket azonban szintén veszélybe sodort a civilizáció.
• A legtöbb ember tisztában van vele, hogy ez a kultúra őrült, és radikális változásra van szükség, de nem látják, hogyan lehetne előidézni ezt a változást.
• A legtöbb környezetvédelemmel és társadalmi igazságossággal foglalkozó szervezettel ellentétben a Deep Green Resistance (Mélyzöld Ellenállás) magának a civilizációnak a létezését és szükségességét kérdőjelezi meg. A DGR kérdése: „Mi történik, ha magát a civilizációt szüntetjük meg?"
• A legtöbb környezetvédelemmel és társadalmi igazságossággal foglalkozó szervezettel ellentétben a DGR nem azt kérdezi, hogy „Mit tehetünk, amit a hatalom birtokosai is megengednek számunkra?" hanem ezt: „Mit kell tennünk, hogy hatékonyak legyünk?"
• A DGR szervezett, megbízható módszereket kínál egy egészségesebb létforma felé való elmozdulásra és a most kibontakozó válság túlélésére.
• A DGR-nek van egy megvalósítható terve az őrület megállítására: a Végső Ökológiai Háború.

Hallgass meg DGR tagokat, akik elmondják, miért csatlakoztak a mozgalomhoz.

Mi a Deep Green Resistance?

A Deep Green Resistance egyszerre analízis, stratégia és egy, a maga nemében egyedülálló szervezet. Elemzése leleplezi a civilizációt mint azt az intézményt, amely elpusztítja a földi életet. Stratégiája egy konkrét tervet kínál, hogyan lehet megállítani ezt a pusztítást. Szervezetként pedig a Deep Green Resistance átülteti a gyakorlatba ezt a stratégiát.

A DGR célja, hogy megfossza a gazdagokat a lehetőségtől, hogy a szegényektől lopjanak, és a hatalmasokat a lehetőségtől, hogy elpusztítsák a bolygót. Ez óriási felvállalás, de ki kell mondanunk, hogy lehetséges. Az ipari civilizációt meg lehet állítani.

A DGR egy nyilvános "földfeletti" szervezet amely a közvetlen akciók eszközét használja a bolygónk megmentéséért vívott harcban. Emellett úgy véljük, szükség van egy földalatti szervezetre is, amely az ipari társadalom stratégiai fontosságú infrastruktúrája ellen intéz támadást. Ám ezek a cselekedetek önmagukban soha nem elégségesek egy igazságos végkimenetel eléréséhez. Bármilyen élhető jövőképet megvalósítani szándékozó stratégiának tartalmaznia kell a felhívást közvetlen demokratikus bázisok kiépítésére, melyek az emberi jogokon és a fenntartható anyagi kultúrákon alapulnak.

Ebből következik, hogy egy ellenállási mozgalom különféle ágainak közösen kell dolgoznia: a földalattinak és a földfelettinek, a militánsoknak és az erőszakmenteseknek, a frontvonalbeli aktivistáknak és a kultúrmunkásoknak. Valamennyiünkre szükség van.

És bátorságra van szükségünk. Az angol „courage” (bátorság) szónak a gyökere a „coeur”, ami franciául szívet jelent. Minden bátorságra szükségünk van, amit csak az emberi szív létrehozni képes; fegyvert és pajzsot kell kovácsolnunk belőle, hogy megóvjuk azt, ami még megmaradt a bolygóból. És a bátorság éltető vére mi más lenne, mint a szeretet?

Úgyhogy bár a DGR arról szól, hogyan vegyük fel a harcot, végső soron ez a szervezet a szeretetről szól. Az énekesmadaraknak és a lazacoknak a szívedre van szüksége, nem számít, nem számít, mennyire fáradt, mert még egy megtört szív is szeretetből van kovácsolva. Szükségük van a szívedre, mert eltűnnek, észrevétlenül csusszannak a nemlét hosszú éjszakájába, és sehol semmi jele az ellenállásnak. Abból kell felépítenünk az ellenállást, ami a rendelkezésünkre áll: suttogásokból és imákból, történelemből és álmokból, legbátrabb szavainkból és még bátrabb cselekedeteinkből. Nehéz lesz, nagy árat kell érte fizetni és túl sok kérlelhetetlen hajnalon tűnik majd lehetetlennek. De akkor is ezt kell tennünk. Úgyhogy szedd össze a szívedbe a bátorságod és csatlakozz minden élő lényhez! Ha a Legfontosabb Célunk a szeretet, hogyan is vallhatnánk kudarcot?